Nem tanítani érkeztem.
Teret tartani igen.
Nem hiszek a kész válaszokban.
Abban hiszek, hogy mindenkiben ott van az,
ami éppen most igaz számára –
csak néha csend kell hozzá.
Az utam során azt tanultam meg,
hogyan lehet jelen lenni kérdésekben anélkül,
hogy sietnénk a megoldások felé.
Hogyan lehet megtartani egy folyamatot
anélkül, hogy beleavatkoznánk.
Amit létrehozok – legyen az könyv, játék vagy tér –
nem irányítani akar,
hanem emlékeztetni.
Emlékeztetni arra,
hogy a belső válasz nem kint van,
és nem később,
hanem itt.
Nem dolgozom módszerekből.
Nem javítok.
Nem ígérek átalakulást.
Teret adok annak,
ami már mozdul benned –
és hagyom, hogy a saját ritmusában érkezzen meg.
Ha itt vagy,
akkor valószínűleg te sem gyors megoldást keresel.
Hanem egy olyan teret,
ahol nem kell többnek lenned,
nem kell jobbnak lenned,
nem kell „készen” lenned.
Elég jelen lenni.
Ez a tér az évek során formálódott bennem,
és azokkal együtt, akik megérkeztek bele.
És akik megszólítva érzik magukat, megtalálják benne a kapcsolódás útját is.